Mi a fekete-fehér fotóművészet? A fekete-fehér fotóművészet olyan fekete-fehér fényképek készítésének folyamata, amelyek műalkotásnak tekinthetők.
A fekete-fehér fotóművészet gyakran nagyfokú kreativitást, szakértelmet és a részletekre való odafigyelést igényel. A fekete-fehér fotóművészet bár hasonlít a fotózás más műfajaihoz, a képzőművészeti fotózásnak sajátos kihívásai és jutalmai vannak. A fekete-fehér fotóművészet célja gyakran az érzelmes vagy erőteljes pillanat megörökítése, amely szépséget, rejtélyt és/vagy drámát közvetít. Ennek megfelelően számos művészi elem játszik szerepet a fekete-fehér fotóművészetben, mint a fény, a kompozíció, a textúra és a forma. Ezek mind hozzájárulnak egy fekete-fehér fotóművészeti fotó sikeréhez. A technikai szempontoknak is megvan a maguk helye a fekete-fehér fotóművészetben; gyakran a technikai precizitás és a kreatív látásmód kombinációja adja a tökéletes fekete- fehér fotót.
Az esztétikára összpontosítva a fekete-fehér fotóművészet a festészet vagy a szobrászat nyomdokaiba lép – a fotós értelmezése a valóságnak, amelyet fotográfiai eszközökkel fejez ki. Minden egyes fekete-fehér fotóművészeti fényképet átgondoltan és gondosan készítenek, hogy egy bizonyos hangulatot vagy érzelmet keltsenek a nézőben – ez a tulajdonság különbözteti meg az éleslátó fekete-fehér fotóművészeti fényképet egy közönséges pillanatképtől. A fotóművészet története egészen 1839-ig nyúlik vissza, a dagerrotípia – a fényképezés egyik legkorábbi formája – feltalálásáig. Az idők során különböző technológiákat alkalmaztak a fekete-fehér fotóművészet hatásainak létrehozására – például az 1800-as évek végén színezékeket módosítottak át színes filmekké, amelyekkel a fotósok nagyobb választékot kaptak a művészi önkifejezéshez. A digitális fényképezőgépek azóta forradalmasították a modern képzőművészeti fotográfiát, mivel a fotósok nagyobb kontrollt gyakorolhatnak a technikai szempontok (például az expozíció) felett, miközben olyan eszközöket is biztosítanak, mint például a szoftverprogramok, amelyekkel a képeket a felvétel elkészítése után számítógépen szerkeszthetik a fekete-fehér fotóművészet elvárásai szerint.
Tekintettel arra, hogy minden fekete-fehér fotóművészet alkotást másképp lehet értelmezni attól függően, hogy ki látja, minden egyes fotós munkája tükrözi a személyes stílusát és perspektíváját, amikor egy fekete- fehér képet rögzít és megosztja másokkal. A fekete-fehér fotóművészet között nagyban különbözik a szándék (ami a sikeres alkotást létrehozza), de általánosságban elmondható, hogy vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek egy kiforrott művet alkotnak. A kompozíció (a téma esztétikus módon történő megragadása) az egyik legfontosabb eleme a fekete-fehér fotóművészetnek. A világítás (a részletek kiemelése árnyékokkal / fényekkel) nagy kihívás a fekete-fehér fotóművészet alkotóinak. A szög (a téma különböző perspektívákból való szemlélése által történő érdekessé tétele) kreatív lehetőségeket kínál a fekete-fehér fotóművészet szerelmeseinek. A fekete-fehér fotóművészet számára az időzítés (a pillanatok előrejelzése) sokszor a legnehezebb feladat.
A fény/színek használata a fekete-fehér fotóművészetben nem jelenik meg ugyanakkor hatalmas kihívás a fekete-fehér képen belüli különböző elemek közötti kontraszt megvalósítása. A szelektív fókusz (a figyelem egy adott elemre irányítása) minden fotózás során, így a fekete-fehér fotóművészetben is fontos tényező. Mindezek a szempontos együttesen teszik lehetővé a fekete-fehér fotóművészeten belül a kiemelkedő alkotásokat. Végül, ahogy a hagyományos festékkel vagy anyaggal készült műalkotásoknak is ki kell lógniuk valahol, hogy az emberek láthassák őket, úgy a fekete-fehér fotóművészetnek is szüksége van olyan megfelelő helyre, például galériákra vagy kiállításokra, ahol az emberek értékelni tudják értékét és fontosságát – csak így nyerhet kreatív tehetségük valódi elismerést a megosztott szelfiken túl!
A fekete-fehér fotóművészet történetében sok magyar fotográfus készített maradandó, egyedi látásmóddal készült alkotásokat. A fekete-fehér fotóművészet nagyjai közé tartozik Robert Capa, André Kertész, Brassai Gyula, Moholy-Nagy László. A fekete-fehér fotóművészet ikonikus képei a „Vízalatt úszó” André Kertésztől. „Nem elég a tehetség, magyarnak is kell születnie annak, aki nagy fotográfussá kíván válni” – mondta Robert Capa a fekete-fehér fotóművészet nagyjairól tartott előadásában. Nincs még egy ország, sem Franciaország, sem Oroszország vagy Nagy-Britannia, amely olyan mennyiségben termelt ki nagyszerű fotóművészeket, mint Magyarország a fekete-fehér fotóművészet területén. Ilyen kis ország esetében ez nagyon különleges, úgy gondolom, a magyarokat valószínűleg jobban hajtja egy belső láng, a szenvedély a fekete-fehér fotóművészet területen történő alkotásra. Ezek a fotósok, Kertész, Moholy-Nagy, Capa és még sorolhatnám, mind a szépséget keresték: megtalálni egy átlagos pillanatban is a fekete-fehér fotóművészet számára különlegest.
A modernizmus, a szürrealizmus és az absztrakció mélyen gyökerezik számos magyar származású amerikai fotográfus fekete-fehér fotóművészet terén elért munkásságában, az alkotók esztétikai és technikai megközelítésében; a 20. századi fotográfiára gyakorolt erőteljes hatásuk vitathatatlan. A fekete- fehér fotóművészet időtálló és vitathatatlan része az egyetemes képzőművészetnek.